Illatok mint kapaszkodók – apró szokások önmagunkért
Amikor már fontolgattam, hogy visszatérek a pszichológusi munkához, az egyik kedves törzsvásárlómnak meséltem arról, hogy nem tudom, mennyire folytatom majd a gyertyakészítést, hogy hogyan férhet majd össze ez a két terület.
Az első reakciója ez volt: „Nehogy abbahagyd, hát mi lenne velem a Lélekpulcsi nélkül?!”
A Lélekpulcsi az egyik illatom neve. Ő pedig elmesélte, hogy este, amikor elcsendesül a ház végre, ezt a gyertyát szokta meggyújtani, hogy egy kicsit leeresszen. Ez lett a napi kis énidejének az illata.
Ez a beszélgetés is hozzájárult ahhoz, hogy ne hagyjam abba a Lélekmelengetők készítését. Azt éreztem: ha egy gyertya ilyen, önmagunknak adott pillanatok kapaszkodója és háttere lehet, akkor bizony van helye a Lélekmelengető Tér oldalán. Persze egy illatos termék nem helyettesítheti a pszichológiai tanácsadást, de a hétköznapi öngondoskodásnak nagyon is része lehet.
Hogyan válhat egy illat egy személyes szokás részévé?
Van, hogy nem a szándék hiányzik: sokszor pontosan tudjuk, mi tenne jót nekünk. Szeretnénk néhány percet megállni, olvasni, írni a naplónkba vagy egyszerűen nem rögtön új feladatba kezdeni. Aztán elsodornak a teendők. Amit magunkért tennénk, megint későbbre marad.
Ilyenkor segítségünkre lehet egy apró, felismerhető jelzés, amely emlékeztet a szándékunkra. Valami, amihez egy konkrét cselekvést kapcsolunk.
Egy gyertya meggyújtása például jelentheti azt: „most leülök néhány percre”. Nemcsak illatot teremtünk, hanem kezdetet adunk egy olyan pillanatnak, amelyet szeretnénk önmagunknak fenntartani.
Hogyan lesz az illatból személyes horgony?
Egy illat eleinte egyszerűen megtetszhet. Jólesik, megfog bennünket, szívesen vagyunk a közelében. Ha pedig rendszeresen ugyanahhoz a tevékenységhez társítjuk, idővel felidézheti a hozzá kapcsolódó élményt és szándékot. Emlékeztethet arra, hogy ilyenkor szoktunk olvasni, megállni vagy egy kicsit magunkra figyelni.
Ebben az értelemben használom a „horgony” szót: személyes kapaszkodóként. Az illat a szokásra emlékeztethet, a gyertya meggyújtásának mozdulata megjelölheti annak kezdetét, a kellemes élmény pedig jólesőbbé teheti a visszatérést hozzá.
A tartalmat azonban mi adjuk neki. Nem elég meggyújtanunk a gyertyát, ha közben ugyanúgy folytatjuk a feladatokat és azt várjuk, hogy majd magától létrejön az énidőnk.
Egy konkrét példa: átmenet a munkanap után
Hazaérhetünk úgy, hogy fejben még dolgozunk. Egy beszélgetésen gondolkodunk, félbehagyott feladatokat rendezgetünk vagy már a holnapot tervezzük.
Ha szeretnénk egy rövid átmenetet a munka és az otthoni élet között, összekapcsolhatjuk egy kis szokással. Amikor belefér, letesszük a táskát, meggyújtjuk a választott gyertyát és néhány percig nem kezdünk új feladatba. Leülünk mellé, figyeljük a lángot és észrevesszük, hogyan érkeztünk meg. Akár mondhatjuk is magunknak: „Mára befejeztem a munkát. Most itthon vagyok.”
Nem kell ettől azonnal ellazulnunk. Lehet, hogy még visszatérnek a gondolataink a teendőkhöz. A megállás nem kötelező érzést ír elő, hanem időt ad arra, hogy egy kicsit utolérjük önmagunkat. (Ha otthon dolgozunk, ugyanezt az átmenetet a laptop lezárásához vagy a munkaeszközök elpakolásához is kapcsolhatjuk.)
Egy bejáratnál elhelyezett illatosító hasonló jelzés lehet. Ha az illatot már összekapcsoltuk a megérkezés pillanatával, később emlékeztethet rá, hogy mielőtt továbbrohannánk az otthoni teendőkkel, meg is állhatunk egy kicsit.
Olyan szokás, amelynek valóban van helye
Érdemes egy kicsi, konkrét cselekvésből kiindulnunk. Nem olyan fogadalmakból, hogy „mostantól jobban gondoskodom magamról”, hanem például abból, hogy „a munkanap végén néhány percet szánok a nyugodt hazaérkezésre”. Az illat ehhez adhat kellemes keretet, de nem tud helyet teremteni a napunkban, ha túl sokat várunk magunktól. A szokást a saját életünkhöz kell igazítanunk, nem egy elképzelt, tökéletes estéhez.
A jelentését mi alakítjuk
Nincs olyan illat, amely mindannyiunknak ugyanazt jelentené. Ami egyikünknek kellemes, másnak lehet túl erős vagy egészen más emléket idézhet fel. A saját tapasztalatunk fontosabb annál, hogy egy illathoz általában milyen hangulatot társítanak.
Az említett törzsvásárlóm számára a Lélekpulcsi egy csendes esti pillanathoz kapcsolódott, de megjegyzem, nem szükséges új gyertyát vagy illatosítót vásárolnunk ahhoz, hogy az illatok erejét ki tudjuk használni. Például egy bögre aromásabb tea elkészítése és lassú elkortyolása is alkalmat adhat arra, hogy megálljunk és figyelmet adjunk magunknak.
Akár gyertyát, illatosítót vagy más illatos apróságot választunk, a hangsúly azon van, hogy tudatosan szerepet adhatunk neki az öngondoskodásban. A kapaszkodó lehet az illat, de amit hozzá kapcsolunk, az a lényeg: a saját, önmagunknak adott figyelmünk.
Kriszti 💛